Jászfényszaru a közös múlt, a közigazgatás és a gazdasági kapcsolatok miatt számos szállal kapcsolódik Jászberényhez. A város vasúton, illetve a 32-es számú főútról közelíthető meg és tőlünk 18 km-re fekszik. Irányítószáma: 5100. Területe: 221,35 km2 és 26000 lakos él itt. A városon keresztül folyik a Zagyva folyó. Polgármestere 2019-től Budai Lóránt. Jászberény középkori gyökerű címerében a Jászkürt jelenik meg, sisakdísze pedig a kettőskeresztet tartó kar.
Jászberény első ismert írásos említése kései, hiszen 1412-ből maradt fenn, bár az eredeti oklevél 1407-ből származott, de az elveszett. A város neve török eredetű és feltehetően a besenyőkre utal. (Az országban számos Berény nevet viselő település is létezik.) Jászberény már a 15. század második felében mezővárosi szintű település volt. Erre utal, hogy 1472-ben megkezdődött a ferences templom és kolostor felépítése, melybe már iskola is helyet kapott, valamint egyre inkább a jászok központjaként tartották számon. A török korban bár szultáni khász (azaz védett) város volt, de a 15 éves háború során 1594-ben a település elpusztult és 1617-ig jórészt lakatlan volt. A 17. század végére a kialakuló Jászkun kerület székhelyévé vált, ami jelentős rangot adott a városnak. Ennek köszönhetően a település központja a 18‒19. század során nagy fejlődésen ment keresztül. A közigazgatás átszervezésekor a jászkun vezetők ezért próbálták meg létrehozni a Jászberény központú Jász megyét. Viszont a jászkun kiváltságok 1876-os végleges elvesztésével a várost is hatalmas veszteségek érték, bár a 19. század végéhez mégis jelentős építkezések fűződnek. A XX. század második felében a városba jelentős nehézipar is települt. Jászberény sokáig meghatározó cégeivé így vált az Aprítógépgyár, valamint a kezdetben alumínium tárgyakat, majd pedig a hűtőgépeket készítő Lehel Hűtőgépgyár.
Napjainkban Jászberény a Jászság kulturális, oktatási és egészségügyi központjaként továbbra is meghatározó. A városban számos szolgáltatás van jelen, illetve jellemző a kereskedelem fontossága is, valamint jelentős az ipari cégek jelenléte is.

Látnivalók:
A város számos értékes műemlékkel rendelkezik, melyek jelentős része a Főtéren található. Kiemelkedik a 18. század során újraépített Nagytemplom, melynek barokk stílusú tornya ívelt formája miatt különösen is figyelemreméltó. A toronysisak tetején a Szent Korona ábrázolása is egyedülállónak számít. A templomhoz közel látható az I. világháborús hősök emlékműve, ami országosan is kiemelkedő szép megformálása miatt. A tér egyik hangsúlyos épülete a 18. században épült, majd a 19. század első felében emelettel is bővített klasszicista stílusú Jászkun kerület egykori székháza (ma: Járási Bíróság), amihez közel a részben ifjabb Bedekovich Lőrinc által tervezett szintén klasszicista stílusú városháza épülete is kiemelkedik. A főtér másik hangsúlyos része a 19. század végén felépített eklektikus stílusú Lehel vezér Gimnázium épülete, valamint az egykori Lehel szálloda (ma: Déryné Rendezvényház) tömbje.
A főtérhez közel az egykori városi lóistállóban található az 1874-ben alapított Jász Múzeum, ami az ország egyik legrégebbi múzeumának számít és gazdag régészeti, helytörténeti és néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik. A múzeum legértékesebb kincse a legendás Jászkürt – Lehel-kürt, amely a 12. században feltehetően Dél-Itáliában készült elefántagyarból, Jászberénybe pedig vagy uralkodói adományként, vagy pedig zsákmányként került egy jász vezérhez és már a középkor végére a jászok szimbólumává vált. A kürtön látható csorbulás, illetve a jász vezér elfeledett neve miatt már a 17. századtól Lehel vezér legendás kürtjeként is emlegették.
Figyelemreméltó Jászberény legrégebbi fennmaradt épülete a XV. században gótikus stílusban épített ferences templom.
Az 1979-ben létrehozott Jászberényi Állat- és Növénykert az értékes zoo-pedagógiai foglalkozások, valamint az elmúlt időszakban történt fejlesztéseknek köszönhetően országosan is kedvelt és számos látogatót vonzó hely, ahol az értékes növények mellett az állatállományon belül kiemelkedik a perzsa leopárd, a gyűrűsfarkú maki, vagy éppen a törpe kenguru.
Jeles személyek:

Zirzen Janka (1824‒1904) Jászberényben született Zirzen József és Zámoni Terézia gyermekeként. Mivel édesapja már születése előtt meghalt, édesanyja csak jelentős erőfeszítéssel tudta taníttatni Pesten és Egerben. Zirzen Janka 1840-ben a szülőházában megnyitotta a város első leánynevelő magániskoláját, de az intézmény csak rövid ideig működött, ugyanis Zirzen Egerbe, illetve Aradra ment tanítani. 1866-ban Pesten magyar-német tanítói képesítést szerzett. 1869-től 1896-os nyugdíjba vonulásáig a budapesti Állami Tanítőnő-képző Intézet igazgatója volt. Munkássága elismeréseként 1879-ben arany érdemkeresztet kapott, tanítványai pedig ugyanekkor róla elnevezett alapítványt hoztak létre. Emlékét Jászberényben emléktábla és utcanév is őrzi.

Tarnay Alajos (1870‒1933) Jászberényben született id. Tarnay Alajos és Mertse Ilona gyermekeként. (A jelentős földbirtokkal rendelkező gazdag család eredeti neve Taczman volt és a Jászságra utalva vették fel 1848-ban a Tarnay nevet.) Tanulmányait helyben kezdte, majd a Váci Piarista Gimnáziumban folytatta, Pesten pedig a Zeneakadémián tanult zongoraművésznek, később pedig a neves intézményben tanított. Tarnay nevéhez számos zongoradarab, valamint magyaros műdal is fűződik. Emlékét Jászberényben utcanév és a helyi zeneiskola által rendezett zongoraverseny is őrzi.

Gerevich Aladár (1910‒1991) Jászberényben született idősebb Gerevich Aladár és Herczog Irén gyermekeként, de a család később elkerült a városból. Tehetségére már a vívómesterként tevékenykedő apja is felfigyelt. Ezt jelzi, hogy Gerevich hétszeres olimpiai bajnok, tizennégyszeres világbajnok és harmincnégyszeres magyar bajnok volt. Felesége Bogáthy Erna olimpia bronzérmes tőrvívőnő volt. A vívás szeretetét fiai is tovább folytatták. 1948-ban Jászberény város díszpolgárává választották. Emlékét Jászberényben emléktábla és utcanév, de országos szinten is alapítvány, emlékverseny és díj is őrzi.