Helytörténeti blog

Fényszarusi tégla 1825-1827-ből

Már több évszázad óta Magyarországon bevett gyakorlat volt, hogy a téglákat különböző jelekkel, betűkkel, esetleg címerekkel látták el.
Jászfényszarun eddig egy kétségkívül helyi használatra készült "saját gyártású" tégla ismert. A ma is látható városháza 1825 és 1827 között épült fel jórészt téglából. Az eltelt időszak alatti jórészt szerencsétlen átalakítások során több tégla is kikerült az épületből. Ezeken a téglákon domború kivitelben J F betűk tűnnek fel. J F, azaz Jászfényszaru monogramja. A betűk stílusa kétség kívül a 19. század elejére utal.

Fényszarusi rostélyos kalács

Városunk egyik nevezetessége (lehetne) a finom rostélyos kalács, ami igazán a szegfűszegtől lesz különleges. Íme itt olvasható Pető Lászlóné Sándor Kati néni receptje.

Hozzávalók:
2 kg liszt, 1 l tej, 4 dl tejföl, 4 teáskanál só, 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg, 1 csomag törött szegfűszeg, 30 dkg cukor, 25 dkg, margarin, 1 csomag élesztő, 1 tojás

Hogyan csorbult ki másodszor a Jászkürt?

A Jászkürt második csorbulása Ferenc József 1867-es budai koronázásához fűződik, amikor a Jászkun Kerület az ünnepségre kétszáz fős bandériumot állított ki, melynek a vezetője ráday gróf Ráday Gedeon (1806–1873) jászkun főkapitány volt, aki az oldalán viselte arany zsinóron a becses nemzeti ereklyét, mint a főkapitányi hatalmi szimbólumot. A koronázást követő nap során a bandérium ismét díszelgő feladatot látott el.

Lányok - 1950-es évek

Lányok az 1950-es évek vidéki Magyarországából. Vidámak, örülnek fiatalságuknak, lányságuk legszebb idejének. Mert minden lánynak fontos, hogy csinosnak érezze magát. A korabeli lehetőségekhez igazítva jól öltözöttek, elegánsak.
1945 után az emberek többsége a háború előtti ruhatárát használta - már ami megmaradt belőle. Az elhasználódott ruhák pótlására keveset költöttek, mert a meglévő ruhát igyekeztek nagyon megkímélni.

Női portré - 1955.

A fényképen szereplő hölgy öltözékén még érződik a 40-es évek divatja, mely a világháború sanyarú évei alatt konzerválódott, lévén nem nagyon volt pénz az ruházkodásra. Jó ízlésről árulkodik a ruha szabása, a hozzá illő retikül és cipő, a megjelenés elegáns.
A női találékonyság azonban csinossá tette a hölgyeket, jól kiszolgáló, strapabíró, praktikus darabokkal vészelték át a háborús időket, melyeket sajnos ruházkodás szempontjából is még nehezebbek követtek.