Földből tárlóba

2025. március 8-án a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár kiállítótermeiben új kiállítást nyitottunk, melyen a Kovács Andrásné Rozika néni által szerkesztett Csörsz-árok legendájának elmondásával közreműködött Bordásné Kovács Katalin igazgatónő és Tamkó Sirató Károly A Pasaréten című versével Erdős Kende versmondó.

Bár Jászfényszaru a Jászság egyik legjobban kutatott települése, mégis a városunk létrejöttéről meglehetősen csekély ismeretekkel rendelkeztünk. Az elmúlt évek kutatásai nyomán viszont kiderült, hogy a közvélekedéssel ellentétben Jászfényszaru középkori előzménye nem a város mai belterületén fekszik. Sőt legrégebbi és legértékesebb épületünk a templom sem középkori eredetű, hanem ténylegesen 1702-ben épült.

Éppen ezért a Honismereti szakkör tagjaival 2024-ben terepbejárás-sorozatot végeztünk, amely során nagyszámú leletanyagot tudtunk begyűjteni és előkerülési helyüket koordinátákkal rögzíteni. A kutatások során egyértelművé vált, hogy a középkori Fényszaru közvetlenül a Zagyva mellett helyezkedett el. Az előkerült leletanyag alapján III. Béla király (1172‒1196) idején, tehát a 12. században már létezhetett a település. Ez egybecseng Takács Károly eredményével is, aki Jászfényszaru alapítását – a település nevét elemezve – az Árpád-korra tette. A mi településünk neve a Zagyvára utal, hiszen a Fövenyszarm az Árpád-korban a folyónak egy homokban gazdag sekély vizű ágát jelentette. Az Árpád-kori Fényszaru minden bizonnyal a tatárjárás során elpusztulhatott és ezt követően csak a 14. század közepén I. (Nagy) Lajos (1342‒1382) király uralkodása alatt népesült be, immár jászokkal. Az előkerült leletanyag alapján egy viszonylag szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező közösséget tár elénk. Jászfényszaru újraalakulásakor, 1632-ben viszont már nem a régi Zagyva melletti területen, hanem a Zagyvától jobban védett és magasabban fekvő területen jött létre. A terepbejárások eredményeként a Honismereti szakkör tagjai több korszak érdekes, de apró emlékeit leltek meg az őskortól egészen a 20. századig, ezért az előkerült tárgyak fontossága miatt önálló kiállítás keretében szerettük volna bemutatni a hely előkerült, de korántsem teljes történetét. A tárlat különlegességét az is jelzi, hogy városunkban eddig még nem került sor hasonló típusú kiállításra, melyben csak földből előkerült tárgyakat láthatunk.

Jelenlegi ismereteink szerint a területről mintegy 7000 éves őskori megtelepedés nyomai is kimutathatóak, erre utalnak a terepbejárás során talált kova magkő és pattintékai. Ezen a helyen mintegy 3500 évvel ezelőtt a bronzkorban a Hatvani-kultúra kisebb közössége telepedhetett meg, amire az előkerült edénytöredékek emlékeztetnek. Valódi megtelepülés viszont csak a római korban, a Kr. u. 3. század körül jöhetett létre. A terepbejárás során egy hosszan, több kilométeren keresztül elnyúló szarmata falut, vagy falvakat sikerült lokalizálnunk a Zagyva vonalával párhuzamosan, amire az előkerült szürke színű szarmata edénymaradványok és a római edényeket utánzó, de szintén szarmaták által készített töredékek is utalnak. Valószínűleg ebből a korból származnak azok a ló alsó állkapocs és fog maradványok is, melyek közül az utóbbiak feltehetően a talajadottságok miatt már kövesedésnek indultak.

Az Árpád-kor időszaka Fényszaru esetében kiemelten meghatározó, mivel ekkora tehető a település alapításának ideje. Ugyanis jelenlegi ismereteink szerint már az Árpád-kor elején számolhatunk egy viszonylag ritkán lakott, de nagy kiterjedésű faluval, melyet az Árpád-kori kerámiák jeleznek. Datáló erővel bír, hogy a területen III. Béla király (1172‒1196) tálkapénzei illetve ún. kufikus stílusú (arab írást utánzó jelekkel ellátott) érmék is előkerültek. A falu valószínűleg már ekkor rendelkezhetett egy kőből és téglából épült templommal, ami mellett temető is létesült. A település feltehetően az 1241‒42-es mongol invázió során elpusztult.

A terepbejárások során gyűjtött leletek szerint jelentős változás a késő középkor időszakában következett be a területen, amikor is a jászok által újra alapított Fényszaru az Árpád-kori település területén belül I. (Nagy) Lajos uralkodásakor (1342‒1382) egy kisebb területen, de sűrűbb beépítéssel újjáépült. A nagy számban előkerült késő középkori leletanyagból az egykori életmódra is következtethetünk: a korabeli használati tárgyak mellett (kerámia edények, övcsatok, kések), az étkezésre utaló állatcsontok, sőt folyami kagyló héjai is előkerültek, hiszen ebben a korban még a helyi lakosság kagylót is fogyasztott. Igen figyelemreméltó az az apró gyűszű, ami mérete miatt egyértelmű, hogy egy 4‒6 éves korú gyermek részére készülhetett, aki ennek a tárgynak a használatával tanulhatott meg varrni. A kereskedelmi kapcsolatokat pedig jól jelzi a lombardiai (ma: Észak-Olaszország) számolózseton. Ezeket a zsetonokat vonalon való számoláshoz használták. A fejlődésre utaló jel, hogy ebben az időszakban az előkerült maradványok alapján egy kovácsműhely is működhetett a településen. A kora újkorra utaló mázas edények töredékei szintén előkerültek. A jelenleg ismert legkésőbbi érme pedig II. Lajos 1524-es denárja. Mivel a 17. századtól a területet szántóföldként használták, ezért az intenzív talajforgatások miatt az összegyűjtött leletek jórészt sérültek, vagy töredékesek. A 19‒20. század fordulójától viszont számos tanya jött létre ezen a területen is. Ez az utolsó időszak, amely kimutatható a terepbejárási anyag alapján. Sajnos az egykori tanyavilág mára nyomtalanul eltűnt. Az előkerült emlékek (lőszerek és szárnyas akna orrgyújtója) alapján a II. világháborúban ezen a területen is jelentősebb összecsapások folytak a magyar-német csapatok és a szovjetek között.

Köszönöm a Honismereti szakkör tagjainak a kitartó és szorgalmas munkát, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy jóval többet tudjunk meg közös örökségünkről. A rekonstrukciós rajzokat Nyers Dániel készítette. A dekoratőri munka Harmathné Boros Mária kreativitását dicséri, a tárlat kurátora pedig Róbel Gábor. Köszönjük a Jász Múzeum szakmai támogatását, amivel a tárgyak kölcsönzésével is hozzájárult. Végül, de nem utolsó sorban a helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár hathatós támogatását is köszönöm, hiszen ez a kiállítás másként nem jöhetett volna létre. A kiállítás a művelődési ház nyitvatartási idejében egészen május közepéig látogatható. Előzetes egyeztetés után tárlatvezetés is lehetséges.