Vidám szórakozás az erdőben – A Kolping Iparos Legényegylet tagjai a kiserdőn 1938-ban

A múlt heti lányegyleti fotó után nagy örömünkre megkaptuk a párját Berze Lászlóné Vityukától. A képet Berze Istvántól kapta, aki Borbély bácsinál volt cipész tanuló.
A képen szereplő személyek:
Felső sor: Szerencsés Pál, Berze István, Kiss György, id. Donáth Jenő, Molnár Sándor, Dobák Pál
Középső sor: Cserháti Sándor, Csajbók Béla, Csajbók bácsi, Virosztek Sándor, ..., Papp József, ...
Alsó sor: ..., Radics ?(Kis Gönye) prímás, Pénzes Miklós tanító, Tisztelendő űr (cserkész egyenruhában), Donáth László, Molnár József, Varga József, Dobák János
A Kolping mozgalom ismerős lehet az olvasóknak, de egy kis segítség az alábbi magyarázat, hogy tisztában legyünk a küldetésükkel.

A Kolping mozgalom vagy Kolping Művek (németül Das Kolpingwerk, angolul Kolping Society) olyan katolikus lelkiségi mozgalom, melynek tagjai a római katolikus egyház tanítását vallva fő feladatuknak tekintik a szociális problémák megoldását a keresztény szellemiségű nevelés által.
Adolph Kolping (magyarosan Kolping Adolf) még fiatal káplánként személyes küldetését abban ismerte fel, hogy a nyomasztó szociális problémák enyhítésére szentelje életét. Meg volt győződve arról, hogy a társadalmi bajokat csak a keresztény elvekhez való visszatérés által lehet enyhíteni és megoldani. Ezért 1849-ben mint kölni egyházmegyés katolikus pap, elkezdte szervezni a Katolikus Legényegyletet, melyből a Kolping Művek világszervezet bontakozott ki. Célja a munkásifjúság érdekvédelme, valamint keresztény szellemben vallási, szakmai, családi és társadalmi életre felkészítése. Kolping a közösség mintaképének a természetes családot tekintette. Legkisebb egysége a Gesellenhaus, a 'Legényház', ahol munkaidő után a szakmai felkészülésben, általános műveltségben és mestervizsgára való felkészülésben segítették a legényeket, és kulturált szórakozási lehetőségeket is nyújtottak. Az átutazók e házban szállást is találtak. A Katolikus Legényegylet foglalkozott tagjai betegbiztosítási és érdekvédelmi ügyeivel is. 1856-tól Európában, 1863-tól a tengeren túl is elterjedt. Az alapító halálakor, 1865-ben 418 egyesületben 24.600 tagja volt. A „legények atyjá”-nak hívták. II. János Pál pápa 1991. október 27-én boldoggá avatta. 1960-ban kb. 2800 Kolping Családban 250 ezer, 1991-ben 39 országban 3700 Kolping Családban 370 ezer tag élt; 2012-ben pedig a tagok száma meghaladta négyszáz ezret, és több mint 60 országban működött a mozgalom.
Kolping Adolf 1856 májusában látogatott Magyarországra, még abban az évben megalakult a fővárosi egyesület. Az első világháborúig Kolping mozgalma folyamatosan terjedt. Foglalkoztak szakmai továbbképzéssel, betegsegélyező szervezetet hoztak létre, tartalmas szabadidő programokat szerveztek. Magyarországon az első világháború és a monarchia felbomlása után 1922-ben alapították meg 58 egyesülettel a katolikus legényegyletek önálló nemzeti szövetségét Legényegyletek Nemzeti Szövetsége néven. A Kolping mozgalom ez után élte virágkorát egészen a második világháború végéig. 1933-ban már 162 egyesület létezett, 1946-ban pedig több mint 200 helyi egyesületről számoltak be. Tevékenységük fontos szociális és pedagógiai feladatokra irányult: szakmai tanfolyamok, iparos versenyek és kiállítások, házasságra felkészítő előadások, kulturális rendezvények, vallásos nevelés és világnézeti oktatás. 1926 óta leányok részére működött a „napsugár-lányok” elnevezésű testvérszervezet is. 1946-ban Rajk László belügyminiszter betiltotta a Szövetséget, amely ekkor több mint 200 helyi szervezettel rendelkezett. ( Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Wikipédia)