Petőfi Sándor Művelődési Ház és KÖNYVTÁR Jászfényszaru

Színházi előadás – Fekete toborzó 1940.

Dr. Farkas Kristóf Vince

A kép hátulján olvasható:
Czeglédi Klárinak a "Fekete toborzó" Hungáriájának köszönettel megemlékezésül dr. Bencze József vezetőtiszt.
Jászfényszaru, 1940.XII.25-26-29.

Dr. Bencze József a Tiszavidék Hitelintézet és Takarékpénztár Rt. jászfényszarui fiókjának fiókvezető-jogtanácsosa volt.

A Fekete toborzó Pásztor József műve, irredenta színjáték egy felvonásban.
Pásztor József rövid életrajza:
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11872.htm

A két világháború közötti időszak kedvelt műfaja volt a műkedvelő előadás, az amatőr színjátszás, mint a népművelés fontos része. A népművelés kifejezést Jósika Miklós használta először 1835-ben, értelmét tekintve a nép szabad idejében történő művelését fedte.
Később a szóalak szélesebb jelentéstartalmat ölelt magába, amely tartalom az idők folyamán még több finomításon, árnyalatbeli megkülönböztetésen ment keresztül. Mindazonáltal egyértelműen kimondható, hogy elsősorban a nép nevelését, szűkebb értelemben okítását értették rajta.
A 19. század második felében a köznyelvi szóhasználatban egyenesen átvette a helyét a „népoktatás”, majd a „szabadoktatás”, szabadtanítás” kifejezés. Ami immáron kétséget kizáróan kifejezi, hogy Magyarországon mit tartottak a véleményalkotó körök a népművelés legfontosabb feladatának.Ennek ellenére elmondható, hogy már a legkorábbi időkben létezett a nép művelését maga elé célul kitűző mozgalomban egy szélesebb körű értelmezés is –ha meglehetősen vitatták is, amely szerint a népművelés magában foglalja az olvasóvá nevelést, ilyenformán a könyvtárhasználatra nevelést, és a művészeti nevelést is, amelyet ebben az értelemben nem elsősorban tanórán elsajátítható ismeretek formájában kell elképzelnünk, hanem gyakorlati tevékenységek gyakorlásán keresztül, azaz, mint műkedvelő művészeti mozgalmat. Elsősorban a műkedvelő színjátszás és a kórusmozgalom volt az, amely nagyobb számú érdeklődőt és résztvevőt mozgatott meg.
Bár kezdetben a művészetek gyakorlásának mindkét fajtáját a „műkedvelő” részének tekintették, a két világháború közötti időszakban a két mozgalom immáron a szóhasználatban is élesen elválasztható módon elvált egymástól, és a köznyelv „műkedvelő” szóval egyértelműen az amatőr színjátszást illette. Márpedig a Horthy-korszakban meglehetősen gyakran előkerülő kifejezés ez, hiszen a színjátszó mozgalom példátlan népszerűséget ért el ekkoriban. A kor elvárásainak megfelelően a választott darabok tematikájának illeszkednie kellett a korszellemhez, melyet ma az igen negatív jelzőként kezelt revizionista, irredenta szóval illetnénk. Azonban Horthy-féle Magyarország lelkiállapotát sokban befolyásolta a trianoni döntés, mely eleven sebként tátongott. Ezek a darabot nyilván igyekezték enyhíteni a fájdalmat és növelték az összetartozás érzését az összmagyarsággal.
A helyi színjátszásban szerepet vállaltak a települések meghatározó személyei, akik hivatalokat töltöttek be. Nem volt ez másképp Jászfényszarun sem.

A képet köszönjük Kókainé Ézsiás Ilonának.