Hogyan csorbult ki másodszor a Jászkürt?

A Jászkürt második csorbulása Ferenc József 1867-es budai koronázásához fűződik, amikor a Jászkun Kerület az ünnepségre kétszáz fős bandériumot állított ki, melynek a vezetője ráday gróf Ráday Gedeon (1806–1873) jászkun főkapitány volt, aki az oldalán viselte arany zsinóron a becses nemzeti ereklyét, mint a főkapitányi hatalmi szimbólumot. A koronázást követő nap során a bandérium ismét díszelgő feladatot látott el. Szűcs Mihály (1823–1903) bandériumi főhadnagy - később Jászfényszaru főbírája - leírása szerint az esemény során az idősödő főkapitány, mivel megszomjazott, leszállt a lováról, hogy sört igyon. A főhadnagy ekkor figyelmeztette, hogy a kürt pereméből egy rész letörött. Ráday viszont először kikérte magának, még a feltételezést is hogy ő nem vigyázott volna eléggé a legendás kürtre. Erre Szűcs Mihály odafordította a kürtöt a grófnak, hogy ő is jobban láthassa, mire Ráday Gedeon elismerte a hibáját és kijelentette, hogy a második csorbulást helyreállíttatja úgy, hogy azt nem fogja senki sem észrevenni. Az ekkor letörött rész kiegészítése valóban el is készült két ezüstszeg hozzáillesztésével, de a régi és az új anyag színe, valamint faragásának stílusa már ekkor is eltérő és szembetűnő volt. A javítást a jászkun bandérium részére fém címereket is gyártó Marikovszky József pesti ezüst és aranyműves végezte el 20 osztrák forintért 1867. június végén.