„A kultúra nem valami fennkölt dolog, nem a messzi magasban kevesek számára rezgő délibáb, hanem a mindennapi élet szerves része. A kultúra többek között nem egyéb, mint azok a sárgafedelű, silány papírból készült, vacak kis könyvek, amelyek nagy műveket közvetítenek és amelyeket bárki bármikor megvehet.” (Spiró György)
A kultúra nem specialistákra tartozik, hanem mindannyiunkra. Az olvasás nem a bölcsészekre, a festészet nem a műértőkre, a borkultúra nem sommelier-re, a jó modor nem a protokolltanácsadókra, hanem ránk is, személyesen.
Kornis Gyula piarista szerzetes és filozófus szerint a kultúrát nem lehet passzív módon örökölni, hanem mindenkinek magának aktívan kell meghódítania. Ne csak fogyasszuk a kultúrát, hanem váljunk hordozóivá, művelőivé.
Vajon új idők jönnek most vagy a régiek térnek vissza? Nehéz jósolni bármit is. Egy biztos, a kultúra mindig segíteni fog nekünk abban, hogy másképp szemléljük a dolgokat, hogy feljebb emelkedjünk a mindennapok nehézségeiből.
A könyvtár a kultúra egyik, ha nem legfontosabb intézménye. Eddig időtállónak bizonyult, az alapfeladatot megtartva megújulásokkal teli története izgalmas és előremutató.
Az egyik leghíresebb könyvtár alexandriai könyvtár volt, I. Ptolemaiosz alapította i. e. 300 körül. Virágkorában állítólag több mint 700 000 könyvet (tekercset) tartottak itt, és itt készült az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta is (később egészen az újkori filológia koráig ebből dolgoztak a bibliafordítók). Erről a könyvtárról és szolgáltatásairól a mai napig beszélünk, pedig több, mint 2000 évvel ezelőtt működött. Micsoda idők és micsoda feladatok voltak azok! Vajon a most következendő időkben milyen kihívások elé nézünk majd?
Egyszer egy kedves olvasónk úgy fogalmazott, hogy ő azért szeret a könyvtárba járni, mert ez a nyugalom szigete. Nagyon szép gondolatnak gondoltuk már akkor is. Vajon ez a nyugalom és ez a sziget megmarad-e? Sok olvasónk és mi is érzünk mostanság egyfajta csüggedtséget, bizonytalanságot és egy kis reménytelenséget is. Pedig épp most kellene megerősíteni magunkat lelkiekben, gondolatban, kultúrában, keresnünk kell a nyugalmunk szigeteit.
Az olvasás, már sok helyen leírtuk, leírták, nemcsak szórakoztatásunkat szolgálja, egyéb élettani funkciókat is támogat, segít. Serkenti az agyműködést, fejleszti a verbális képességeket, stresszoldó tevékenység, javítja a koncentrációs készséget, vigasztal és támaszt nyújt a nehéz időkben, fejleszti az érzelmi intelligenciát. Sok mindenről kell lemondanunk a közeljövőben, legalábbis ezt sugalmazzák a hírek, a változó világ történései. Első körben a „luxus” dolgokról, ilyen lehet a kultúra is. Ez rövid távon megoldást jelenthet ugyan, de már középtávon is éreztetni fogja a drámai hatását. Mi lesz velünk kultúra nélkül? Mi lesz velünk szépség nélkül? Mi lesz velünk empátia nélkül? Mi lesz velünk szellemiség nélkül? És még sorolhatnánk száz számra azokat a dolgokat, amit a kultúra jelent láthatatlanul a mindennapi életünkben.
Valószínű, hogy a könyv, dvd, társasjáték, diafilm, folyóirat is lassan nehezen megfizethetővé válhatnak az emelkedő árak miatt. Azonban a könyvtár(ak)nak hála, nem kell ezekről lemondanunk. Ha nem is tudjuk megvenni a közeljövőben, amiket szeretnénk, vagy éppen nem is akarjuk, épp elég, ha a kölcsönzési szolgáltatást vesszük igénybe. Bátran keressük fel a könyvtárat, nagy a választék, ingyenes az összes szolgáltatásunk, jó társaságra is lelhet az ember, ha éppen nem csak kölcsönözni akar. A kultúra ezen szigete tehát próbál a nehéz időkben is kitartani, egyszerre marad tradicionalista és újító. Egyszerre közösségi tér és az elmélyülés terepe. Válasszanak minket, szeretettel várjuk az új és régi olvasóinkat, az érdeklődőket a jövőben is!
Nagy Ildikó könyvtáros