Utcaneveink nyomában - Vörösmarty Mihály út

Az út a 19. század közepe táján kezdett kialakulni. Népi elnevezése Malom sor a Kiss malomról. Mai nevét 1920 után kaphatta. Vörösmarty Mihály (1800‒1855) Pusztanyéken (ma: Kápolnásnyék) született elszegényedett nemesi családban, édesapja idősebb Vörösmarty Mihály, édesanyja Csáthy Anna gyermekeként. Tanulmányait helyben kezdte el, majd Székesfehérváron a Ciszterci Gimnáziumban és Pesten a Piarista Gimnáziumban végezte. A Pesti Egyetemen jogot végzett. Szerény anyagi helyzete miatt egyetemi tanulmányai alatt a Perczel család nevelőjeként dolgozott. 1825-ben jelent meg a Zalán futása című eposza, amiért a korban „a nemzet ébresztője” megtisztelő címet kapta, hiszen a honfoglalás korának hősi eszményét vette elő. 1830-ban írta meg a Csongor és Tünde című színművet, ami ma is játszott mű és a klasszikus magyar drámairodalom egyik kiemelkedő alkotása. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották meg. 1836-ban írta meg a Szózat című költeményét, ami Hazánk második legfontosabb nemzeti himnusza. Vörösmarty műve a korban elterjedt nemzethalál gondolatából indult ki. Bár Kölcsey Hymnusához hasonló a gondolata, a Szózat mégis pozitívabb üzenettel bír. 1843-ban Egressy Béni zenésítette meg. 1837-ben többekkel közösen megalakította a később kiemelkedővé vált Kisfaludy Társaságot. Vörösmarty műveltségét jelzi, hogy több angol szépirodalmi fordítása is ismert. (Például: Shakespeare: Lear király) 1843-ban Csajághy Laurával házasodott össze és öt gyermekük született. Az 1848-as forradalmat lelkesedéssel fogadta és képviselőként az országgyűlés munkájában is részt vett. A szabadságharc után visszavonultan élt és 1853-ban Kápolnásnyéken telepedett le, ahol felesége mellett, betegségekkel és szegénységgel küzdve élte utolsó éveit. Utolsó műve A vén cigány az önkényuralom idején 1854-ben íródott. Vörösmarty Mihályt Pesten a Kerepesi temetőben temették el. Vörösmarty emlékét számos közintézmény, szobor és Kápolnásnyéken emlékmúzeuma is őrzi.

Képek: