Féltve örzött kincseket kaptunk bescannelésre amikor a Don kanyarból hazatért
katonák neveit kutattuk. Kiss Boldizsár hadifogságból hazaírt leveleit közöljük a mellékletben. A leveleket nem mind ő írta saját kezüleg, ezért nem egységes az íráskép. A levelek standerdek alapján íródtak, hoszen ellenőrizták őket, az igazat nem lehetett leírni. De mégis minden otthonra írt levél bizonyította, hogy családtag életben van és ez egy kis megnyugvást hozott a családoknak.
Kiss Boldizsár a levelek szerint 2 táborban is volt, egyelőre csak az egyiket tudtam felkutatni szám alapján.

315/1 - Ukrán SZSZK-Dnyepropetrovszki terület -Dnyeprodzerzsinszk
7315/ 1. és 8. számú láger a hol még kérdőjel

"Nem okiratok, korabeli feljegyzések, az államapparátus iratai képezik, hanem a második világháború poklát és hadifogságát elszenvedő, szörnyűségeit túlélő bajtársaink írásai, visszaemlékezései adják vissza eme korszak tragikus egész életre ható tragédiáját. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a közel 1 millió magyar állampolgár keleti és nyugati táborokba kerülésének körülményeiről, a fogva tartottak életéről, küzdelmeiről, veszteségeiről hazánkban évtizedekig nem készültek hivatalos tájékoztatók. Kizárólag a német koncentrációs táborok szörnyűségei kaptak nyilvánosságot.

A hadifogságról 1990-ig beszélni sem volt ajánlatos, mert sértette a szovjet-magyar barátságot, és maga után vonta a "nyugatos" megbélyegzést.

A lágeréletet leírók között kis számban találunk hivatásos tollforgatókat, többségében azonban rendszeres íráshoz nem szokott, de tapasztalataikat az utókorra hagyni akaró emberek adták közre "élményeiket".

Megható olvasni az olykor reszketeg kézzel írt sorokat, melyeknek mondanivalója az agyakba mélyen bevésődött tényeken nyugszanak, józan gondolkodást tükröznek. A visszaemlékezők nemcsak nyomorúságos helyzetükre, a fogva tartók gonoszságára emlékeztek, hanem a körülményekhez való alkalmazkodást, a találékonyságot, a bajtársiasságot, a segítségnyújtási készséget, a felebaráti szeretetet, a küzdeni tudást is megírták a hazába és a családhoz való valamikori visszatérés érdekében. "

http://mek.niif.hu/02200/02237/html/f01.htm

A leveleket köszönjük Kóródiné Kiss Máriának, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta.