Városunk Zsámbok nagyközséghez számos közös szállal kapcsolódik. Erre utal, hogy már a 17. század végétől előfordult, hogy Jászfényszarura zsámboki menyasszonyt hoztak, és az áttelepedésre utal, hogy már évszázadok óta jelen van a településünkön a Zsámboki család is. A 19-20. század fordulóján Jászfényszarun számos építkezésen használták fel a zsámboki téglavető termékeit is. Az 1920-as években pedig a Jászfényszarun élő Winkler Bertalan bérelt Zsámbokon jelentős földterületet. Zsámbok a 3106-os úton közelíthető meg és Jászfényszarutól 8,5 km-re fekszik. Irányítószáma: 2116. Területe: 23,35 km2 és 2600 lakos él itt. A község határában csörgedezik a Hajta patak. Polgármestere 2006-tól Holló Ilona. Zsámbok község címere az 1718-as pecsétnyomó régi elemeit használja fel. Megtalálható benne az ekevas, a lenvilág és a három fejű búzakalász. Zsámbok első ismert írásos említése 1328-ból való, amikor a települést Sambuc névalakban jegyezték fel és ekkor Zsámboki Márton és László volt a birtokos. A település neve talán a zsombék szóra mehet vissza, ami a terület mocsaras viszonyaira utalhat. Egészen a 15 éves háborúig Zsámbok népes község volt, de 1594 körül elpusztult (a falu a szentlászlói út közelében feküdt). 1623-ban a micsinyei Beniczky család birtokába került a puszta és a települést 1655-ben alapították újjá a jelenlegi helyén. A Rákóczi féle szabadságharcban legalább harmincan vettek részt a faluból, sőt Zsámboki Nagy István az óbester (ezredes) rangot is elérte.
A Beniczkyek a településen két kastélyt is építettek, de a turai útit az 1930-as években az akkori birtokos: Schell báró a helyi kocsmárosnak eladta, aki az épületet lebontotta és az építőanyagot értékesítette. A tóalmási úton álló 1840-ben épített kastélyt viszont 1946-ban a helyi lakosság bontotta szét, a helyét pedig beépítették. 1899 és 1900 között Bíró Zsigmond épített a településen kúriát (ma: Közösségi Színtér), illetve többek között jelentős összegekkel járult hozzá a községháza építéséhez és az iskola bővítéséhez is.
Boldogi mintára Zsámbokon 1935-ben jött létre a helyi Gyöngyösbokréta, ami a településnek nagy ismertséget szerzett. Jóllehet a 20. század elején már Bartók Béla is gyűjtött népdalokat a községben. A helyi népviselet még ma is létezik, hiszen nem csak a település sikeres Lecsófesztiválján, hanem a hétköznapokban is még többen hordják. Szép kezdeményezés, hogy az óvodások zsámboki viseletben ballagnak, illetve némely osztály szintén így ballag.
1973-ban Valkót, Vácszentlászlót és Zsámbokot közös tanácsba szervezték, de országosan is figyelemreméltó tett volt, hogy a zsámbokiak 1986-ban helyi népszavazást értek el és így önálló tanácsot tudtak létrehozni.
Bár Zsámbokon is évtizedek óta jelen van a fóliás kertészkedés, de a lakosság jórészt Hatvan, Gödöllő, Jászfényszaru és Csömör ipari cégeinél vállal munkát, viszont a budapesti munkavégzés is jelentős. A településen egyre kiterjedtebbé válik a biogazdálkodás, amelyet a helyi Biogazda kör is tovább népszerűsít.
Budapesthez való közelsége miatt Zsámbokra az elmúlt időszakban számosan telepedtek le. Ezt látva az önkormányzat idén is megrendezi a ”Zsámbokra települők találkozóját”, hiszen az elmúlt négy év alatt ötszáz új lakos érkezett.

Látnivalók:
Az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt római katolikus templom 1752 és 1754 között épült fel a Beniczky család jóvoltából. A barokk stílusú templom szentélyét 1777-ben értékes rokokó freskókkal díszítették. A templom főoltárképe is figyelmet érdemel, hiszen az alamizsnát osztó Szent Erzsébet Mária Terézia fiatalkori képmását ábrázolja, a térdeplő koldus képében pedig Beniczky Tamás jelenik meg. Az oltár fölött érdekes kialakítású baldachin található.
Lapu Istvánné Tájház
Bár dr. Radványi Béla plébános már 1940-ben falumúzeumot hozott létre, ez az anyag sajnos elkallódott. Mintegy negyven éves gyűjtőmunkával Lapu Istvánné Kókai Margit hozta létre a jelenlegi tájház gyűjteményét és 1982-ben avatták fel. A jómódú és szépen díszített falusi ház 1900-ban épült fel. A gazdagon berendezett szobák mellett kiemelkedik a konyha helyreállított különleges hangulatú díszítőfestése is.
Honvédemlékmű
A templom melletti parkban látható az 1849. július 20-ai turai csata hősi halottainak tiszteletére emelt obeliszk, melyet Altiery Miklós budapesti szobrászművész készített 1913-ban.

Jeles személyek:
Molnár József (1821‒1899) Zsámbokon született nemes Molnár Antal és Bitskey Abigél gyermekeként. A pesti Piarista Gimnáziumban tanult, majd Bécsben és Münchenben festészeti tanulmányokat folytatott. Brüsszeli és párizsi tanulmányútjai után végül Pesten telepedett le. Biedermeier és romantikus stílusban alkotott portrékat, tájképeket, oltárképeket és történelmi festményeket. Ismertebb képei: Ábrahám kiköltözése (1850), Árpádházi Margit halála (1857), Kárpáti táj (1874).

Beniczky Ödön (1822‒1874) Pesten született Beniczky Ádám és székhelyi Majláth Terézia gyermekeként. Pesten a Piarista Gimnáziumban tanult, majd Esztergomban jogot végzett. 1848-ban a gödöllői választókerületben képviselő lett. 1849 tavaszán Zsámbokon maradt, de a szabadságharc leverését követően függetlenségi nézetei miatt bebörtönözték és csak 1850-ben szabadult. 1851-ben házasodott össze gróf Keglevich Stefániával, akitől kilenc gyermeke született. 1861-től haláláig országgyűlési képviselő is volt.

Beniczkyné Bajza Lenke (1839‒1905)
Pesten született Bajza József költő és Csajághy Júlia gyermekeként. Családi származása miatt (édesanyja révén Vörösmarty Mihály unokahúga is volt) az irodalom nagy szerepet töltött be az életében. 1857-től már írásai jelenetek meg a Nővilág című lapban. 1862-ben házasságot kötött Beniczky Ferenccel, ezért zsámboki birtokukon is számos alkalommal járt. Házasságukból három gyermek született. Bajza Lenke számos úticikket, elbeszélést és regényt is írt és kora legnépszerűbb írónőjének számított. Nevét viseli a zsámboki általános iskola és a település főtere.

Köszönöm Holló Ilona polgármesterasszonynak, Bodáné Majoros Henriettának a Közösségi Színtér munkatársának és Molnár Zsolt helytörténeti kutatónak az adatgyűjtésben nyújtott segítségét.