Papírszínház és közönsége

A papírszínház, azaz, kamishibai japán eredetű, jelentése : színházi játék papírból. Először a japán buddhista templomokban használták, tehát eredetét tekintve japán mesemondó módszer volt a XII. században. Lényege, hogy egy szóban előadott történetet az előadó papírlapokra festett képek segítségével tesz szemléletesebbé. Kétségtelen, hogy a képi megjelenítéssel könnyebb a hallgatóság figyelmét lekötni és fenntartani. Így vált egyik legnépszerűbb mesemondó módszerré, eszközzé a később századokban is.
A papírszínház az utóbbi időkben hazánkban is reneszánszát éli, több könyvtárban és művelődési házban próbálkoznak a népszerűsítésével.
A papírszínház a legegyszerűbb módja annak, hogy a gyerekek igazi színházi és meseélményhez juthassanak, mindössze egy fából készült praktikus, hordozható keret szükséges hozzá, és természetesen az erős kartonlapokból álló mese.
A színházi élményt az adja, hogy a mesemondást különféle dramaturgiai eszközökkel lehet színesíteni, a hangulatot pedig díszletekkel lehet fokozni.
A papírszínház lapjai állóképek, így a meseolvasás alatt hosszabb ideig lehet tanulmányozni, mint a mozgóképeket, ami lelassítja a történet folyását, utat engedve ezáltal a belső képek előhívásának, a szabad fantáziálásnak.
Mi, könyvtárosok fontosnak tartjuk, hogy a mese varázsa minden gyerekhez eljuthasson, hogy a gyerekek a meséket élőszóval is hallgathassák, hogy bővüljön a szókincsük, gazdagodjon képzelőerejük.
Egy ideje tervezgettük, hogy belevágunk, és mi is kipróbáljuk a papírszínház adta lehetőségeket, hátha sikerül valami kellemes, maradandó élményt adni a hozzánk vendégségbe jövő gyerekeknek.
Február 13-án a Mazsola csoport látogatott el a könyvtárunkba, így ők lettek az elsők, akik átélhettek egy rögtönzött színházi élményt. A választott mese A császár új ruhája volt, mert a csoport az óvodában az öltözködés témakörével foglalkozott.
A mese alkalmat adott arra, hogy beszéljünk a szakmákról, melyek kötődnek a ruhakészítéshez, hogy elképzeljük, hogyan lesz egy kelméből öltözet, és persze arról is, milyen nehéz, de fontos az őszinteség.
Reméljük, hogy az óvodásoknak tetszett, amit láttak és hallottak, és bízunk benne, hogy még sokszor látjuk őket viszont a könyvtárban.

Bujdosó Katalin
könyvtáros