Már több évszázad óta Magyarországon bevett gyakorlat volt, hogy a téglákat különböző jelekkel, betűkkel, esetleg címerekkel látták el.
Jászfényszarun eddig egy kétségkívül helyi használatra készült "saját gyártású" tégla ismert. A ma is látható városháza 1825 és 1827 között épült fel jórészt téglából. Az eltelt időszak alatti jórészt szerencsétlen átalakítások során több tégla is kikerült az épületből. Ezeken a téglákon domború kivitelben J F betűk tűnnek fel. J F, azaz Jászfényszaru monogramja. A betűk stílusa kétség kívül a 19. század elejére utal.
Városunk egyik nevezetessége (lehetne) a finom rostélyos kalács, ami igazán a szegfűszegtől lesz különleges. Íme itt olvasható Pető Lászlóné Sándor Kati néni receptje.
A Jászkürt második csorbulása Ferenc József 1867-es budai koronázásához fűződik, amikor a Jászkun Kerület az ünnepségre kétszáz fős bandériumot állított ki, melynek a vezetője ráday gróf Ráday Gedeon (1806–1873) jászkun főkapitány volt, aki az oldalán viselte arany zsinóron a becses nemzeti ereklyét, mint a főkapitányi hatalmi szimbólumot. A koronázást követő nap során a bandérium ismét díszelgő feladatot látott el.
Girtler István 1889-ben született. Eredetileg a cipész szakmát tanulta ki és kezdetben Jászfényszarun is cipészként kezdett el dolgozni a Rimóczi kastély melletti házban, ami dr. Bencze ügyvédé volt.
Jászfényszaru első szikvízgyárát az 1920-as évek végén Rózsa Sándor magán vállalkozó nyitotta meg a házában, ahol kocsmát és szikvízgyárat is létesített. Az épület ma is áll a Szent István út végén.