Utcaneveink nyomában - Damjanich út

Az ősi utca feltehetően már a 18. század elején is létezett. Az 1791-es idősebb Bedekovich Lőrinc féle térképen is megtalálható. Egykor ez a fontos út vezetett az Ószőlőbe. Erre utal az 1854-es kataszteri térképen fennmaradt neve is: Öreg Szöllő utca. Feltehetően az 1920-as évektől kapta az utca északi része a ma is használt nevét. Ezzel a Damjanich út az egyik olyan ritka utcanév, amit nem neveztek át. Az utca névadója Damjanich János (1804–1849) délvidéki szerb katona családból származott. 1847-ben kötött házasságot Csernovics Emíliával. Damjanich János maga is a katonai hívatást választotta és magát magyarnak tartotta, ezért is állt 1848-ban a magyar szabadságharc ügye mellé. Tehetségét jelzi, hogy Damjanich minden ütközetet és csatát megnyert. A városunkhoz is kapcsolható 1849-es dicsőséges tavaszi hadjáratban is meghatározó volt a szerepe. Rátermettsége miatt a katonai ranglétrán gyorsan haladt előre, így a honvéd vezérőrnagyi rangot is elérte. Katonái bálványozták. A szabadságharc leverése után Damjanich János is az aradi várbörtönbe került, ahol 1849. október 6-án a többi 12 vértanúval együtt utolsóelőttiként akasztották fel. Utolsó szavai ezek voltak: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”

Képek: