Utcaneveink nyomában - Huszár út

Az út ősi eredetű és már 1791-ben is létezett. 1854-ben Árokszállási út volt a neve, mert ebben az irányba vezetett Jászárokszállás felé az út. A zsákutca neve ekkor Tó köz volt. Régi, de már nem használt népi neve Borostó útja volt. Kiss József gyűjtése alapján a helyiek magyarázata szerint, így keletkezett a név: „Kocsival vittek bort. Nagyon rossz, rázós vót az út. A Kocsi hordóstul belefordult a tóba. A hordó darabokra tört, a bor meg kifolyt belüle. Azé híjják Boros tónak.” A népi magyarázat bár érdekes, de valószínűleg a tó az egykor itt élő Boros családról kapta a ma is ismert népi nevét. Az utca a ma is használt nevét 1920 körül kaphatta. A névadás igen szerencsés, hiszen emlékeztet a magyarság által elterjesztett, vitéz haderőre. A huszárság a 15. században alakult ki Magyarországon. A szó feltehetően a horvát-szerb husa: rajtaütés, rablótámadás szóból származik. Ekkor a huszárok még fa pajzsokat és kopjákat is használtak a szablya mellett. A török korban a huszárság szerepe felértékelődött és a 18. századtól már nem használták a kopját és a pajzsot, viszont megjelent a pisztoly is. A huszárság sikerességét mutatja, hogy magyar mintára a hadnem külföldön is elterjedt (például: Lengyelország, Franciaország, Nagy-Britannia). A huszárság az egyik fénykorát a 18. század második felétől 1849-ig élte. Ebben az időszakban a huszárok egyenruhája egyre díszesebbé vált. Szintén ebben a korban a mi jász őseink közül is sokan harcoltak huszárként a különböző háborúkban. A Jászkun kerület adta jórészt a Nádor Huszárezred állományát. Az 1848-49-es szabadságharc során újabb huszárezredek jöttek létre. (13. Hunyadi, 14. Lehel, 15. Mátyás, 16. Károlyi, 17. Bocskai és a 18. Attila) A magyar huszárság egészen a II. világháború végéig jelen volt a Magyar Honvédségben. Manapság hagyományőrző huszárbandériumok léteznek, melyre jó példa a helyi Szűcs Mihály Huszárbandérium.

Képek: